Új Hegyvidék Galéria, Budapest, HU

A fehér kocka találkozása a lejtővel. A fehér kocka kiállítási terének megtervezése a terepviszonyok figyelembevételével. Egy érzékenyen reagáló fehér kocka. Így jellemezhetnénk legegyszerűbben a Budai-hegység lejtőjén megnyitott Hegyvidék Galériát. A kiállítótér semleges közeget biztosít a műalkotások befogadásához, ám nem csak egyszerű kiállítótérként működik. Egyszerre formálja a műértés helyét és a hozzá való viszonyt: hosszabb oldala mentén a tér követi a domb lejtését, így igazodik a terepadottságokhoz. Az általában lépcsőkkel megoldott szintkülönbség a Hegyvidék Galériában összefüggő, kissé lejtős terepbe olvad bele. Ez teszi a fehér kockát egyedülálló térré, amelyet a terepviszonyok lágyítanak. Ami kívül van, az belül is van: az egyszerű fehér falak kivágják a teret, és egyúttal szinkronba hozzák közvetlen környezetükkel. Ugyanakkor ez fordítva is igaz: a járókelők és a forgalomban várakozók meg tudják szemlélni a galérián elhelyezett műalkotásokat. A hatalmas ablakok egy akvárium falaként viselkednek, így teszik lehetővé, hogy a vakítóan fehér, alig meghatározható térben lebegni látszódó műalkotások kívülről is megfigyelhetők legyenek. Belsőépítészeti elemek helyettesítik a bútorokat, a fűtőtesteket rejtő ablakpárkányokba le lehet ülni, kis szünetet tartani és egy nyugodt helyről körbetekinteni. Az egybefüggő betonpadló a stúdiófotózás során használt holker falak lágyságát idézi, és a Barrisol mennyezeti lámpák is ezt a lágy hatást hangsúlyozzák. A közösségi tér a galéria legmagasabb pontjáról nyílik. Leválasztott helyszínként vetítések vagy múzeumpedagógiai foglalkozások céljára szolgálhat, ugyanakkor tükrözi az ügyfél elképzelését, hogy találkozási pontot, kulturális központot biztosítson a kerület számára.