Mia Dorcol, Belgrád, SRB

Az épület elsődleges jellemzője az ipari örökség építészeti nyelvének kortárs, közvetlen környezetéből fakadó értelmezésében rejlik. Az épület az üzleti és a lakóépület megjelenése között egyensúlyozik. Egy ilyen értelmezés céltudatosan erősíti a modern élet, az üzleti tér = élettér pluralizmusát. A cél az volt, hogy javítsák a felhasználók által a létesítményben töltött idő minőségét az általa kiépített beltéri és kültéri atmoszféra révén. Ezzel egyidejűleg az újrahasznosított téglák és homlokzati elemek használata által, tehát a 20. század elejétől Belgrádban jellemző ipari és kereskedelmi építészet nyelvének alkalmazásával a Mia Dorcol a környék első kortárs épületévé vált, amelynek célja Belgrád ezen városrészi szellemének hiteles megőrzése.

HELYSZÍN, KONTEXTUS: Az épület környezetét a 20. század eleji ipari építészet uralja. A kontextus meghatározása során az volt a döntés, hogy a korai iparosodás korának ipari és kereskedelmi építészeti nyelvét kortárs átértelmezés segítségével kell megerősíteni.

FORMÁLÁS, ANYAGHASZNÁLAT: Az ipari és kereskedelmi építészet nyelvét újraértelmező elemek a pilaszter, a vízszintes padlószerkezet, a háromosztatú homlokzati felosztás, a nyílások ritmusa és aránya, valamint a téglarakás típusa. A vágott téglából készült homlokzat egyes részeihez újrahasznosított téglát használtak. Három hagyományos téglarakási stílust értelmeztek újra.

SZERKEZET, FUNKCIÓ: A típus-alaprajz nyitott térként, a héj és a mag elvét követve lett kialakítva. Az épület szerkezetileg úgy van megoldva, hogy a homlokzaton kiemelkedő függőleges pilaszterek egyben tartóoszlopok is. Ezért az alapzat belső tere mentes a szerkezeti elemektől, így biztosítva rugalmasságot az elrendezésnek. Az alapzatokhoz üveg elválasztófallal kialakított erkély is kapcsolódik, így a loggiát belülről az enteriőr részeként lehet érzékelni.